Erdő a város közelében

.

Már kezdek hozzászokni Mystic Falls városkájához. Kicsit poros, kicsit csendes, de bőven akad ennivaló és más is, ami elszórakoztat. Klaus testvéremmel még nem találkoztam, de nagyon remélem, hogy már hallott rólam és azon van, hogy felkutasson. Az első dolog amit tenni fogok az az lesz, hogy belé döfök egy jó nagy karót. Nem akarom én megölni azt az embert, akivel uralkodni fogok a világon, csak jól fog esni egy kis törlesztés. Bizonyára tudja, hogy egy kis bosszúra szomjazom, de ő is benne van minden mókában.
Az egész éjjel a Salvatore ház körül sündörögtem, mert a fivérek nagyon felkeltették az érdeklődésem. Nem telt sok időbe amíg rájöttem, hogy melyikük az idősebbik, Damon. Szinte azonnal rájöttem ahogy rápillantottam. Nagyon erős a kisugárzása, imádom a rossz fiúkat.
Stefan szemeiben örökös félelem és szerelem csillog. Nagy fiúnak akar ő látszani, de ennyi év tapasztalattal látom rajta, hogy könnyen irányítható. Jobb lesz ha rajta tartom a szemem, és megpróbálom magam után irányítani. Mindkét fiút simán el tudom képzelni magam mellett, de most először az idősebbikkel kell találkoznom. Neki kell először bemutatkoznom, aztán jöhet a másik Salvatore is. Egész éjszaka az autóban ültem, szemben a házzal és figyeltem a benne lakókat, füleltem és megpróbáltam információkat szerezni. Előttem semmi nem akadály tehát végi nyitva tartottam a fülem, de nem volt valami mozgalmas éjszaka a rezidencián. Egy kis vér és whiskey társaságában hamar eljött a reggel. A lopott fekete BMW-vel behúzódok egy vastag fa mögé és csak a füleimre hagyatkozom. Amikor nyílik az ajtó kiugrok az autóból és árnyként követem az idősebb fiút. Fogalmam sincs merre tart, de biztosan nincs fontosabb dolga egy szőke bombázónál. Amikor már csak 10 lépés távolság választ el minket jól hallhatóan megszólalok.

- Damon! Ráérnél egy pillanatra? Kérdezem és egy gyors ugrással lefékezek előtte. Kezeimmel megálljt mutatok előtte és rámosolygok. Így közlebbről szemügyre véve még szexibb és sármosabb, mint előző éjszaka.
- Gondolom tudsz rám szánni néhány órácskát. Ez nem kérdés volt, sokkal inkább feltevés és állítás. Nem szoktam elfogadni a nemleges válaszokat. Szépen belekarolok a fiúba és lassú léptekkel elindulok előre. Élvezem a mellettünk elhaladó emberek tekintetét, szeretem amikor irigykedve néznek rám. El is várom, hogy behódoljanak nekem az egyszerű halandók.
- Gondolom fogalmad sincs arról, hogy kivagyok. Honnan is kellene tudnia? Ha csak a testvérem egyik nem mesélt rólam fogalma sincs, hogy kivel sétálgat. Azt meg kétlem, hogy Klau beavatta a családi életébe, tehát egyenlőre még rejtély vagyok neki.