Túraösvény az erdő szélén

Tárgy: Re: Túraösvény az erdő szélén Szer. Okt. 26, 2011 6:33 am

Cassie

Sokáig méláztam a felett, hogy egyáltalán érdemes-e visszajönnöm Mystic Falls-ba. Aztán úgy voltam vele, hogyha másért nem is, de a környezetváltoztatás érdekében mindenféleképp el kell jönnöm ide. Szóval most itt vagyok; egyes egyedül, mert az „átváltoztatómmal” összevesztem, és talán nem hazudok, ha azt mondom, ez a kis viszály köztünk örökre szólt. Talán magam sem vettem észre, de rendkívül apró dolgokon kaptunk össze, amiket az emberek talán még csak figyelembe se vesznek, hiszen az ő életük a Földön tökre kevés, legalábbis a mi szemünkkel tekintve a dolgokat. Húsz kemény évet kellett eltöltenem fent, Grönlandon, mire rájöttem, én egyáltalán nem ezt az életet akarom magamnak. Hát, ha egyszer vámpír vagyok s ennek tetejében még halhatatlan is, akkor jó lenne kiélvezni az „élet” minden örömét; legyenek azok akár az élvezetek, akár a természet adta nyalánkságok.

Egy kis időre az egyik helyi motelban vettem ki szobát. Erre egészen addig lesz szükség, míg rendbe nem hozom, hozatom az erdőben elhelyezkedő kunyhót. Nem nagy ház, de nekem éppen megfelel. Egy-két hetet szoktunk itt eltölteni Jules-el, általában Karácsonykor. Ha jól emlékszem, akkor legutoljára öt éve voltunk itt egy rövid „szemle” erejéig, ugyanis az erdő e részén mindig sok volt a garázdálkodó, illetve a különböző bandatagok itt szokták tiszteletüket tenni akár egy tábortüzes est, akár valami vadabb parti formájában. Amúgy nincs sok átalakítanivaló a kunyhón; csupán a körülötte lévő telket, illetve a vityilló belsejét kellene kitakarítani. Addig semmiképp sem akartam beleköltözni, míg ezek nincsenek készen, és figyelembe véve azt, hogy nincs szükségem alvásra, akár már a hétvégén be is rendezkedhetek.

„Éhes vagyok! Éheees…!”

Csak erre az egy dolgokra tudtam, tudok, fogok tudni figyelni. Már elég rég volt annak a napja, hogy utoljára ettem egy jó kiadósat. Ha jól emlékszem, talán két napja lehetett, azóta csak a házamon dolgoztam. Személy szerint ritkán folyamodok arra, hogy saját kezűleg kapjam el az áldozatomat; jobban szeretem a humánusabb módszereket, az olyanokat, ahol „tálcán kínálják fel” nekem az életet jelentő étket. Ide tartoznak a különböző kórházakból elcsórt vértasakok, bár azért olykor-olykor megcsapolok egy embert, persze egészen addig, amíg nem rogy holtan össze.

A torkom intenzívebben kaparni kezdett, nekem pedig meg kellett kapaszkodnom egy fa törzsében, hogy ne essek el. Éreztem, ahogy a testem felett eluralkodik a vámpír énem, a szemeim elsötétülnek, érzékeim éberebbek lesznek. Azt is hallottam, hogy valaki erre tart, de nem voltam benne egészen biztos, hogy emberi szemmel tekintve milyen közel lehet. Próbáltam előkotorni a zsebemből azokat a tablettákat, amiket még Jules adott az ehhez hasonló helyzetek esetére. Ezek egy kis ideig csillapítják az éhségemet, de aztán pár óra elteltével ismét visszatérhet.

Tárgy: Re: Túraösvény az erdő szélén Szer. Okt. 26, 2011 9:52 am

Jól döntöttem,hogy ide jöttem,mert ez a város lehet,hogy kicsi,de szerintem szép és az emberek is kedvesebbek,mint a nagyvárosokban.A város felfedezése után döntöttem el,hogy eljövök, ide.Az erdőbe nem akartam bemenni,de a az ösvényen szívesen sétáltam.Egy húsz perce lehetek itt,és még nem találkoztam egy turistával sem.Sőt egyáltalán senkivel,de nem bántam.Igaz inkább a társaságokat kedvelem,de mivel még új vagyok itt és senkit se ismerek jobb volt ide jönni.A nagybátyám új barátnőjével néha összefutok,és az első találkozások ellenére amik nem jól sikerültek,összebarátkoztam vele.Most fel akartam hívni,hogy hogy van,de elment a térerő.
-Szuper.-Ez a szó volt a legjobb,de valójában természetesen ez nem volt szuper.Elraktam a mobilom,majd tovább haladtam. Volt egy olyan érzésem,hogy nem vagyok egyedül,de nem vettem komolyan,mivel ha lenne itt valaki azt észrevenném.Nem is törődtem ezzel és csak mentem előre szépen lassan,de az,hogy rajtam kívül még van itt valaki belül nem hagyott nyugodni.És nem csak ez nyugtalanított,hanem az is,hogy az ösztöneim azt sugallták:Tűnjek el innen minél hamarabb.
Ilyen csak egyszer fordult elő,amikor másodszorra találkoztam Johnnal,akiről a végén kiderült,hogy vámpír.Egy év után,meg is szerettem,de aztán megölték.A mostani helyzetemben,biztos voltam abban,hogy nem lehet ilyen lény ebben a városban.Ennyire nem lehetek peches.De mégis..a lábaim ha élnének már átfutottak volna a város másik végébe.
Ennek ellenére,nem siettem.Bár, igaz,hogy általában az ilyesfajta lények nem olyanok mint John,hogy segítenek és kedvesek.Pár perc múlva is lehetetlennek tartottam,hogy van itt valaki és azt is,hogy nem ember az illető.Az ösztönös félelmemet pedig sikerült elnyomnom,vagyis inkább nem figyelni rá.Nem hoztam semmilyen térképet,de ha csak egyenesen megyek előre akkor ki találok innen.Megálltam az egyik fa mellett,mert már egy ideje csak sétálok és kicsit elfáradtam.Végre visszatért a térerő,de most meg nem vette fel az újdonsült barátnőm,ezért küldtem neki egy sms-t,hogy ha tud hívjon fel.Egy kicsit vártam,majd tovább indultam.Találtam egy fa törzset ami jól jött ahhoz,hogy leüljek.Nem érdekelt,hogy koszos,hanem leültem rá és csak nézelődtem.
A hajamat össze-vissza fújta a szél ezért elővettem egy fekete hajgumit amivel megoldottam a problémát.Általában kiengedve hordom a hajamat,de most kivételt tettem,mert nem láttam volna már semmit.Nem volt kedvem felkelni.Most jó volt csak itt ülni,és nem akartam tovább menni.És amúgy is,most kiderül,ha van itt valaki.Azért örülnék,ha John itt lenne mellettem,mert ő vele nagyon szerettem élni.Most is,de hogy valaki megölte most egy nagy űr tátong bennem.Idővel megszoktam,mert muszáj volt.Nem élhetem le az egész életemet a múlton rágódva.Hiányzik nagyon is.Elég nagy sokk volt amikor igazán elhittem,hogy mi is ő valójában,de anno az égő autóból mégiscsak ő mentett ki engem.A mai napig nem tudom pontosan,hogy miért is,mert mindig csak fél válaszokat adott.Inkább legyen itt a furcsa dolgaival,minthogy ne legyen itt.Igaz,hogy eldöntöttem új életet kezdek,de a múltat nem lehet csak úgy elfelejteni.

» Erdő a város közelében