Elizabeth Loren Burchard

~ Elizabeth Loren Burchard ~
"I used to be conceited but now: I’m absolutely perfect."
~ 22(1859) ~ vámpír ~ nő ~ Miranda Kerr ~

once upon a time...
153. nyarán, június 22.-én láttam meg a napvilágot Georgiában, azonbelül egy kis faluban, ahol igen kevés volt a népesség. Gazdag, nemes családból származtam, amire később nagyon büszke voltam. Édesapám földesúr volt, édesanyám pedig, amíg hozzá nem ment édesapámhoz, egyszerű családban élt. Hat éves koromtól kezdve magántanítóval taníttattak, azaz magántanuló voltam. Hirtelen betörtek a mongolok az országunkba és pusztítani, fosztogatni kezdték a népet, ezért a családom jobbnak látta, ha elküld egy nyugalmasabb, biztonságosabb helyre, amely ezesetben Anglia volt. Angliában élt a nagynéném és a nagybátyám, ezért hozzájuk küldtek. Nem kellet sokat várni míg az ottani „családom” ugyanúgy megszeretett, mint az igazi családom. A nyelvet könnyen elsajátítottam, nem is volt észrevehető, hogy nem ide valósi vagyok. A nagynénémék igazi úrikisasszonyként neveltek, és továbbra is magántanuló maradtam, ami befolyásolt a továbbiakban, és emiatt is lettem olyan amilyen... Békésen éltem az életemet, míg megismerkedtem Charles-sal és a testvérével Ethan-nal. Életemben először voltam szerelmes, természetesen Charlesba, aki viszonozta a szerelmemet. Érezni lehetett, hogy Ethan is vonzódik hozzám, de én továbbra is Charles-sal maradtam. Hirtelen hírként ért, hogy a szüleim meghaltak, de nem tudtam ellene semmit sem tenni. El kellett viseljem a fájdalmat, és még a temetésükre sem engedték, hogy elmenjek... Az idő múlásával híre járt a misztikus lényeknek a faluban ahol az életemet éltem. Az emberek vérfarkasokról, boszorkányokról és vámpírokról fecsegtek. Azt terjesztették, hogy félni kell tőlük, mert veszélyesek, és ki kell írtani őket. Ettől természetesen én is megrémültem, mígnem megtudtam, hogy Charles, Ethan és Greta, a húguk is vámpír. Meglepett a hír, ezért az egyik testvér segítségét kértem, aki a legközelebb állt hozzám, de mégsem számított neki, hogy mit kezdek az életemmel. Ő volt Greta... Megkértem a lányt, hogy adjon a véréből, amire érthetetlenül reagált, de végül teljesítette a kívánságom. Megittam a vért, amit nekem adott, majd végeztem magammal. Amikor átváltoztam, egy ideig jó mókának tűnt, de amikor minden felerősödött, és éreztem az éhséget, minden pokollá vált. Hogy ezt egy örökké-valóságon keresztül kell átélnem, mégjobban megnehezítette a dolgomat. Nem láttam értelmét az életemnek, de ha vállaltam, nem futamodok meg. Amikor Charles megtudta, hogy mit tettem, hirtelen dühroham tört ki belőle, amit később, immár higgadt állapotban, megmagyarázott. Nem akarta, hogy belőlem is egy „szörnyeteg” váljon, akit mindenki el szeretne űzni a közeléből, de nem ez volt a legfőbb ok. Azt mondta, szeret és nem akarta, hogy végigszenvedjem az életet...
Évszázadokig voltunk együtt és segítettünk egymásnak, amiben csak tudtunk, de vége lett. Csak az tudott vígasztalni, hogy barátságban váltunk el egymástól, arról beszélve, hogy tartjuk majd a kapcsolatot. Ez sajnos nem így lett, mert ő elköltözött a faluból, engem magamra hagyva. Ekkor már tapasztalt vámpír voltam, és elboldogultam egyedül is az életben. Az elkövetkezendő évezredben volt pár románcom, de egyik sem tartott túl sokáig.
Most itt vagyok Mystic Fallsban, keresem a kalandot, a szerelmet és egy helyet, ahol nem érhet bántódás...