Tyler Lockwood

~ Tyler Lockwood ~
"Nincs annál nagyobb feszültség, mint amit éveken keresztül kell elviselni, és nincs annál erősebb neheztelés, mint ami apránként gyűlik fel. 
"
~ 18 ~ vérfarkas ~ kemény férfi ~ Michael Trevino ~

once upon a time...
Ismét telehold van. Utálom ezt a napot, utálom, hogy egy visszataszító szörnyeteg vagyok. Apámtól egész életemben csak rosszat kaptam és ez a halálával sem szűnt meg, ugyanis tőle örököltem a farkasságot is. Mindig tudtam, hogy valami nincs rendben az öreggel, de reméltem, hogy én más leszek. Bizonyos szemszögből más is vagyok. Amióta bennem van, ez a betegség kevésbé vagyok öntelt. sokkal több barátom van és már a szerelem is rám talált, Caroline Forbes személyében. Mostmár én is tudom, hogy milyen érzés amikor van a nappalaimnak célja és ezt igazán élvezem. De minden hónapban van egy nap és egy éjszaka, ami beárnyékolja a boldogságomat. Ez a nap is egy ilyen balszerencsés nap. Ezen az egy elcseszett napon minden összeesküdt ellenem. Reggel arra ébredtem, hogy anyám valami szeméttelnítésí ügyben ordibál a telefonba. Szegény ott a másik oldalon, most nem irigylem. Rápillantok az órámra, ami kereken fél kilencet mutat. Jézusom, hogy képes anya hajnalok hajnalán ordítozni, ráadásul szombaton? Megrázom a fejem és kikászálódok a pihe-puha ágyamból, ahol nemrég még Caroline-ról álmodtam. Bekászálódok a fürdőszobába, ahol a zuhany sokat segít a közérzetemen, de ma még ez sem elég, mert már lelkileg az esti átváltozásra készülök. A konyhából már érzem a reggeli omlett illatát. Az a baj, hogy anya sosem tudja etalálni azt az adagot, amivel én jóllakom, ezért a grillben mindig ennem kell valamit. Szegény, még azt sem tudja, hogy egy szörnyeteggel él egy fedél alatt. Sóhajtva lerobogok a lépcsőn, egészen a konyháig. Ott adok anya fejér egy puszit és síri csendben reggelizni kezdek. Ezeken a napokon mindig kevesebbt beszélek, mert agyilag már az estére koncentrálok.
Miután bekaptam minden kaját egy " szia anya " kíséretében elindultam az erdőben található menedékbarlangom felé. Le kell ellenőriznem, hogy elég erősek-e még a láncok. Ez a hely lassan a második otthonommá növi ki magát. Bent sötét van és a levegő is párás, de ezt már megszoktam. Először fura volt, főleg akkor, amikor leláncoztam magam, de mára már teljesen jól érzem magam itt is, már amennyire jól érezhetem magam ebben a helyzetben. A láncokkal minden rendbn van. tehát tökéletesek és csak arra várnak, hogy foglyuk legyek. Sóhajtva megyek ki a napfényre és pötyögök egy SMS-t Caroline-nak, a baráti társaságomból ő az, aki még vámpír létére is aggódik értem, és legszívesebben minden átváltozásomnál ott lenne, de én ezt nem engedem meg neki. Nem kockáztathatom az életét, mert szőrnyként bizony nem igazán tudom miket csinálok és nem tudom kontrollálni az indulataimat.

Drága Caroline! Ma nem tudunk találkozni, mert ismét bundába bújok, de holnap bepótoljuk oké? Elmegyünk a Grillbe és elverlek egy billiárd meccsen. Vigyázz nagyon magadra.
Ölel: Tyler Elküldöm az üzenetet és visszasétálok a "szobámba ", leülök egy kőre és bámulok ki a fejemből. Bár lenne valami mód arra, hogy visszafordítsam a bennem elindult folyamatot, nem akarom így ezt az életet. Lassan eluralkodik rajtam a fájdalom, ideje cselekedni. Villámgyorsan ledobálom magamró a ruháimat, és kiláncolom magam. A lábaimmal kezdem, majd amikor végeztem vele a kezeimre is láncot verek. Eközben a fájdalom egyre jobban eluralkodik rajtam és érzem, ahogy lassan átalakulok valami mássá. Az elmém lassan bezáródik, a gondolataim elvesznek és a fájdalamtól felordítok.

A karakterlapod tetszik, elfogadva! Érezd jól magad!