Marion de Fleux

~ Marion de Fleux ~
"Sometimes pretty, sometimes odd"
~ 26 ~ farkas ~ nő ~ Amanda Seyfired ~

once upon a time...
Párizsban születtem, 1985. február 22-én. Nem voltunk túl gazdagok és amíg kicsi voltam, csak anya dolgozott, mert apu még egy balesetben válltól lefelé teljesen lebénult. Mondanom sem kell, hogy nehéz volt anyának mindhármunkat eltartani, de szerencsére a kórházi pótlék segített valamit.
Egyik nap, amikor elérkeztem a hetedik életévemhez, anya elmesélte nekem, hogy a családban több vérfarkas is volt és ha úgy adódik, hogy akár véletlenül is, de megölök valakit, akkor belőlem is farkas lesz. Ezt akkor persze elhittem és valahogy úgy éreztem, hogy én egyfajta női szuperhős vagyok. Érdekesnek is találtam a dolgot. Viszont mire kezdtem "okosodni" már csak horrormesének találtam az egészet. Meg akkoriban amúgy sem gondoltam úgy, hogy bárkit is képes lennék megölni.
Annak ellenére, hogy elég hátrányos anyagi helyzetűek voltunk, a suliban még nem utáltak, sőt! Általánosban én voltam az egyik legnépszerűbb, mert mindenki nagyon szépnek tartott. Eleinte úgy voltam ezzel, hogy csak szánalomból meg egyéb okokból mondják ezt, de végül rájöttem, hogy valóban szebb vagyok az átlagnál. Ez nemsokára addig fajult, hogy a gimiben beképzelt liba lett belőlem, aki a nap 24 órájában a tükör előtt áll.
Ennek viszont hátrányai is voltak, mert természetesen utálóim is akadtak. Ezzel persze mit sem törődtem, de sajnos a pasizás terén sem voltam egy nagy géniusz. A legtöbb fiút visszariasztotta a beképzeltségem és amikor el akartam volna őket hívni egy randira, mind azt hitték, hogy csak beoltani akarom őket. Végül 16 éves koromban kezdtek komolyan venni és végre sikerült elhívnom egy srácot egy randira. Azt hittem, hogy végre jól fognak menni a dolgok, de naná, hogy elszúrtam! Epres shake-el leöntöttem a srácot és onnantól fogva ő elkerült, az utálóimtól pedig megkaptam az Eperke gúnynevet. A hírnevem persze megmaradt, de kezdtek egyre kevésbé komolyan venni.
17 évesen viszont összejöttem egy Pierre nevű fiúval és mindketten hosszútávú kapcsolatot jósoltunk, mert úgy összeillettünk, mint egy gerlepár.
Jó sokáig együtt is voltunk, egészen 20 éves korunkig, akkor azonban történt valami.
Az esküvőnk előtti este természetesen megvoltak a legény- és leánybúcsúk. A probléma is pont ebből adódott. A koszorúslányokkal jól elszórakoztunk egy darabig a leánybúcsún, ám egy idő után kezdtük magunkat egyedül érezni a "legények" nélkül. Ezért úgy döntöttünk, hogy meglepetésként átmegyünk Pierre-ékhez a legénybúcsúba. Be is mentünk a lakásba, ahol tartották és nagy meglepetésünkre rendetlenség volt ugyan a nappaliban, de síri csönd, a férfiak sehol. Azt mondtam a lányoknak, hogy maradjanak csak lenn, én megkeresem a hímeket. Halkan felmentem az emeletre és a fent lévő szobából furcsa, de halk hangokat hallottam. Odatapasztottam a fülemet az ajtóhoz és akkor már tisztán hallottam, hogy ez a hang nem más, mint női lihegés. Berontottam a szobába és a leendő férjemet láttam meg az ágyban egy kur... prostituálttal.
Nagyon kiakadtam és kiabálni kezdtem, a csaj persze azonnal menekülőre fogta. Még szerencséje is, mert különben biztos megöltem volna.
Tovább ordibáltam Pierre-el, aki olyan kifogásokkal jött, hogy legénybúcsún mindent szabad, stb. Már tényleg nagyon idegesített, hogy pofázott, ezért lekevertem neki egy pofont. Erre persze visszavágott, én meg dühösen kimentem a szobából, de mire a lépcső tetejéhez értem, már ott is volt mögöttem. Azért jött utánam és bocsánatot kezdett kérni, de akkor olyan dühös voltam, hogy nem érdekelt a mondandója. Amikor tovább folytatta és megnyugtatóan magához akart ölelni, megelégeltem és kicst ellöktem magamtól, de véletlenül pont úgy, hogy lezuhanjon a lépcsőn.
Ebben a pillanatban elfogott a pánik és rádöbbentem, mit is tettem. Nem szándékos volt ugyan, de akkor is megöltem azt, akit szerettem. Gyorsan lerohantam a lépcsőn Pierre-hez, abban a reményben, hogy talán még él... Persze már nem élt. Ekkor valami furcsát éreztem, mintha valami megváltozott volna bennem. Hazarohantam és egész éjjel nem tudtam aludni, mert végig sírtam Pierre elvesztése miatt és még az a stressz is rajtam volt, hogy mi van ha a rendőrség rájön, hogy én öltem meg. Pár héttel később, amikor az ügy lezáródott, nagy szerencsémre az került a jegyzőkönyvbe, hogy puszta baleset volt az egész.
A bűntudat még mindig bennem volt, de az ügy lezárása utáni éjszakán telihold volt, én pedig nagyon furcsán éreztem magam. Amikor a város melletti kis erdőben sétáltam,hirtelen azon kaptam magam, hogy farkassá alakulok át. Anya mégis igazat mondott...
Reggel egy erdőben ébredtem, anyaszült meztelenül, körülöttem három ember hullája hevert. Megijedtem, mert a bekövetkezett az a rémálmom, hogy anya igazat mondott, amikor a farkasokról mesélt.
Az egyik halott ember zsákjában találtam tiszta ruhát és azt felvettem. De mielőtt hazarohantam volna, gyorsan elrejtettem a hullákat az erdő legmélyén egy bokorba. Ezután pánikolva és nem kevés bűntudattal hazarohantam. Otthon elmeséltem anyának mindent és a tanácsát kértem. Azt tanácsolta, hogy nem ártana kimozdulnom a megszokott környezetemből és egy nyugodt, csendes helyre kéne költözzek. Egyrészt azért, hogy lenyugodjak, másrészt pedig azért, hogy olyan helyen legyek, ahol az átváltozásamkor a legkisebb eséllyel ölök meg bárkit is.
Megfogadtam a tanácsát és úgy döntöttem, az USA-ba költözök, azon belül is egy kisvárosba, mert így biztos kiszakadok majd a megszokott környezetemből. A választásom Mystic Falls-ra esett és már 6 éve itt élek. Nem mondom, hogy farkasként könnyű dolgom van, de szerencse azóta egy teliholdkor sem öltem meg senkit, mert találtam egy megfelelő helyet az erdőben az átváltozáshoz.

Az előtörténeted szépen összeszedett és érdekes lett, így elfogadva!
Jó játékot!