Cassie Monroe

Tárgy: Cassie Monroe Hétf. Okt. 24, 2011 2:08 am

~ Cassie Monroe ~
"Live life how you want & not how the others want you to!"
~ 20~ Ember~ Nő~ playby:Lucy Hale~

once upon a time...
Ha az életemet egy szóval kéne jellemezni akkor biztosan ez lenne:Katasztrófa.Már a kezdetektől fogva az volt.Egy kisvárosban születtem,az apám meghalt még kiskoromban.Anyámmal és a nővéremmel éltem együtt.Nem volt unalmas az életem és,meg is voltam vele elégedve mert mindenem megvolt.Egészen a tizennyolcadik születésnapomig.Az a reggel új indult mint mindegyik más eddig.Korán reggel felkeltem,meg reggeliztem felöltöztem és indultam volna a suliba,de anya azt mondta,hogy ma ne menjek.Sejtettem,hogy valami bulit fog nekem szervezni amit nem is bántam,hiszen szerettem a barátaimmal lenni.A házunk túl kicsi volt a buli megtartásához ezért anya ,a nővérem Sarah és Én kocsiba ültünk és az unokatestvéremék házához vettük az irányt.Két óra volt az út és már a felén túl voltunk,amikor egy hatalmas puffanást hallottam és az autónk megpördült.Valaki hátulról belénk jött, mi pedig a kocsival le bukfenceztünk az útról.Mikor végre megállt a kocsi körülnéztem,anya nem volt magánál,Sarah pedig folyton azt mondta,hogy szálljak ki,de az ajtó beragadt,a kocsi pedig lángra kapott.Sikerült kinyitnom az ajtót,de nem érdekelt,hogy benn égek inkább a nővéremnek akartam segíteni akit sikerült is kimentenem,de nekem nem volt erőm kimászni.Sarah elfutott segítségért bennem pedig egy csepp erő sem maradt.Kezdett elhomályosulni minden,már nem is éreztem a tüzet.Éreztem ahogy a szívem egyre lassabban ver és,hogy elhagy az élet.Már majdnem eszméletemet vesztettem amikor egy hideg kéz megragadott és kiráncigált a kocsiból.De nem,nem a mentős volt.Rendes utcai ruha volt a férfin,de az arcát a kábulattól nem láttam.Hallottam a szirénák hangját,de a férfi még mindig a karjában tartott.Mikor a mentő autó megállt mellettünk,akkor a férfi eltűnt és én ott hevertem a földön,majd pár perc múlva elsötétült a világ.Órákkal később a kórházban ébredtem,ahol a nővérem a nagybátyám és az orvos álltak az ágyam mellett.A doktor sok kérdést feltett,de még csak most tértem magamhoz,nem értettem miért kell most,miért nem később kérdezgetni.Miután elment a rokonaim egy másfél óráig mellettem voltak és sírtak,ahogy én is.Anya meghalt.Ez volt az én szülinapi ajándékom.És az én hibám a halála,mert ha nincs buli akkor nem indulunk el a házhoz,és nem jön belénk az autó.Mint később megtudtam annak a kocsinak a sofőrje meghalt.Megérdemelte.De akkor az a férfi aki kimentett ki lehetett? A mentősöket megkérdeztem a kórházban,de ők azt mondták,hogy csak képzelődtem,mert nem volt ott senki.El is hittem nekik,mert tényleg csak félig voltam magamnál,de aztán egyre biztosabb voltam abban,hogy valóság volt.Pár karcolással és egy elég komoly füst mérgezéssel megúsztam a balesetet.A nővéremen csak pár seb volt szerencsére.Egy hétig voltam kórházban,de az orvosok úgy döntöttek,hogy még egy napig bent tartanak.Már jobban voltam de az utolsó estémen itt,nem tudtam elaludni.Éppen vacsoráztam amikor sikeresen leejtettem a villámat,ami becsúszott az ágy alá.Lehajoltam és majdnem le is estem de végül megkaparintottam az evőeszközt.Amikor vissza ültem az ágyra,hirtelen egy férfi ült mellettem.Annyira megijedtem,hogy majdnem lezuhantam az ágyról,de a férfi elkapott a kezemnél.Meg se mertem szólalni,de amikor a másik lámpámat is fel kapcsoltam,rájöttem,hogy igen Ő volt!Ő mentett ki a tűzből aznap.Bemutatkozott,John volt a neve,de a teljes nevét nem árulta el.Elég magas volt és izmos.A haja szőkés barna és a szemei pedig kékek voltak.Középkorú lehetett.Azt mondta azért mentett ki,mert akkor ott nem szabadott meghalnom.Hát ez aztán az értelmes válasz.Kicsit érthetőbben kéne fogalmaznia.Amikor megkértem,hogy világosabban magyarázza el,arra azt felelte,hogy ismerte apámat és ezért mentett meg.Na ez már jobb válasz volt,de láttam rajta,hogy nem teljesen őszinte.Volt az egyik ujján egy szép gyűrű.Érdekes egyáltalán nem illett a ruhájához.Aztán amikor arra terelődött a szó,hogy hogyan jutott be ide hangtalanul nem felelt.Fura volt,mert sose adott egyértelmű választ.Hirtelen felpattant és egy -Majd jövök.- mondattal intézte el a beszélgetésünket.Összefoglalva amit megtudtam,nulla.Amikor hazamehettem , eldöntöttem,hogy elköltözök innen,mert túl sok az emlék.És azért is,mert nagykorú lettem.A férfival még egyszer találkoztam,de akkor olyas valamit mondott amit nem hittem el és még jót is nevettem rajta.Azt mondta,hogy vámpír.Aha biztos ő Drakula.Láttam rajta,hogy nem érti a poént.Én is komoly lettem,de nem hittem el.De amikor közelebb jött és a nyakamba mart az nem volt kellemes.Megkérdeztem tőle,hogy azért mentett meg,hogy aztán megöljön?Arra azt felelte,hogy bebizonyítja,hogy igaza van.Amikor rám nézett megdöbbenten álltam és meg se mertem szólalni.A fogai..agyarakká nőttek és a szemei nagyon rémisztőek voltak.Nem volt más választásom hinnem kellett neki.John ezután levette a gyűrűjét ami után a nap elkezdte égetni.Ő mentett meg,nehogy itt nekem elégjen.Vissza adtam a gyűrűjét közben pedig azt mondva,hogy elhiszem.Felvette a gyűrűt majd várt pár percet.Azt mondta azért mondta el pont nekem,mert apám és a nagybátyám is tud a vámpírokról.Sőt még léteznek vérfarkasok és boszorkányok.Ez nekem sok volt,és mivel még nem épültem fel rendesen elájultam.Nem voltam sokáig eszméletlen maximum öt percig.Aztán John eltűnt és soha többet nem láttam.Mexikóba költöztem és ott is éltem egy évig.Próbáltam elfelejteni a balesetet és ezt a vámpír dolgot,de egyiket se sikerült.Végül John újra feltűnt és azt mondta költözzek vele Chicagóba.Beleegyeztem,hiszen egy vámpír mellett úgyse lehet bajom.Még egy évet jártam iskolába ott,míg John elvállalt valamilyen munkát.A huszadik szülinapomon újra eltűnt.Este elkezdtem keresni,mert tudtam,hogy nem hagyná ki a szülinapom.Egy sikátorba találtam rá.De már valaki elintézte.Oda rohantam hozzá szólítgattam,de nem felelt.Egy órát ültem mellette és csak sírtam.De gyorsan ráeszméltem,hogy Helló egy sikátorban vagyok vak este és ezek szerint más vámpír is van erre.A lakásomig egész úton rohantam ,majd bezártam a bejárati ajtón minden létező zárat aztán a szoba ajtómat is. Akkor innen is mennem kell.Nem maradhatok egy olyan városban ahol vámpírok és más lények élnek.Mikor megnyugodtam behoztam a bőröndöm és bepakoltam.Közben pedig sírtam,mert elvesztettem Johnt aki iránt már többet éreztem puszta barátságnál.A pakolás végén jöttem rá,hogy nem is tudom hova menjek.A térképen egy Mystic Falls nevű város volt a legszimpatikusabb.Kedves, aranyos lány vagyok biztosan lesznek ott is barátaim.Ha ott is vannak vámpírok,már az se érdekel.Nem fogok többet költözködni akár mi is történik.Új életet kezdek.Hamar vásároltam egy ingatlant Mystic Falls belvárosában.Nagyobb volt mint ahol anyáékkal éltünk.Pár nap után megszoktam a város hangulatát,és hamar beilleszkedős típus vagyok ezért könnyű lesz megtalálni itt a helyem.

Tárgy: Re: Cassie Monroe Hétf. Okt. 24, 2011 5:27 am

Szép előtörténet, elfogadva! Foglalj avatárt aztán nyomás játszani! Smile

Tárgy: Re: Cassie Monroe Hétf. Okt. 24, 2011 5:58 am

Köszi