Charlotte Petrova

~ Charlotte Rose Petrova ~
" the original petrova "
~ 17 / több, mint 2000 ~ vámpír ~ nő ~ nina dobrev ~

once upon a time...
Most nincs időm búcsúzó szavakat firkantani a lap aljára, pedig szívesen megtenném. A Teremtő a tanúm – és mégsem teszem! Nem, mert az ártó szándék fölém kerekedik, béklyóba zárja gyönge testemet, legyek bármennyire is erős. Erősebb vagyok, mint azt bárki hinné, aki csupán a felszínes szemlélődő álarcát használva közelít felém. Ez mégis olykor gyengeségbe csap át, s legyen bármilyen nemes is célom, végeredményül csupán a pusztulást kapom, s az örök kárhozatot, melyet lerázhatatlan csüngő múltam jelent. Próbáltam. Próbáltam megszabadulni tőle, elfödni magamban, mint a sírokat szokás rozmaringgal és ciprussal ékesíteni. Mindent megettem, de elvéreztem – hogy képletes hasonlattal éljek! Így nem volt más hátra, mint megbarátkozni önnön csalódásaimmal, értéktelen életemmel, egy olyan világ ígéretével és egy feloldozással, ami már sosem jön el. Most nincs helye sós könnyek árjának, az életem a tét – több száz évem alatt ismételten itt állok, egy olyan akadály előtt, amit könnyűszerrel be is vehetek – de ha bicskám beletörik abban nem lesz köszönete senkinek. Legfeljebb Niklausnak…
Hátamon árulkodó borzongás fut végig a névre. Niklaus. E név, mely véres pribékként végzett az életemmel, azzal a Charlotte-tal, aki még gondtalanul vészelte át azt. Akinek esélye volt. Bolondság. Könnyelműség. Niklaus alábecsült, fogalma sem volt arról, mire vagyok képes… s épp ily módon becsülte le a fivérét, Elijaht is.
De nem! Most az egyszer nem gondolhatok erre, mert az csupán hátráltatna abban, amit el kell érnem! Kapkodva oltom el a villanyt, majd sálamat az arcomba vonva és egy napszemüveggel felfegyverkezve lépek ki a kihaltnak látszó folyosóra. Egy informátoromnak köszönhetem csupán, hogy ma még épp idejében értesültem a tervről. Azon nyomban el kell indulnom Mystic Fallsba, ezúttal nincs mit halogatni! Elijah már előttem jóval odaért, s bár ezúttal nem miatta megyek, őszintén remélem, a közös emlékek hatására majd megenyhül irányomban. Nem pusztán üzleti érdekeim vezérelnek e percben…
Van egy lány, Elena Gilbert. Szakasztott másom, s mint azt megtudtam, első hasonmásom, Katherine Pierce is épp oly külsővel bír, hogy hármunkat könnyűszerrel összekever az avatatlan szem és járatlan halandó, kit érzékszervei megcsalnak. Elena… nem ismerem. De már a róla begyűjtött csekély információ áradat is elég ahhoz, hogy tudjam: nem hagyhatom a Sorsára. Katherine esetében a dolgaim még másként alakultak, mert bár Klaus terve már hajdan is egyértelmű volt, nem léphettem, mivel Elijah… nos… lényeg a lényeg, hogy most a helyzetünk teljesen más. A szertartás – mint azt megtudtam – bevégeztetett, s ezzel Klaus elnyerte az ajándékot, melyre oly régóta hiába vágyódott. Most pedig a kis Elena nagyobb veszélyben van, mint talán eddig valaha – bár hiteles viszonyítási alapom éppen nincs.
Informátorom, a totemoszlop legaljáról, azt is elárulta, hogy Mystic Falls egy vámpírral lett szegényebb, míg a túloldalról érkezők megbolygatják a rendet. Nem rejtőzhetek tovább az árnyékok közt, feledés fátylát arcom elé vonva, mikor a leszármazottam élete és boldogulása a tét! Most bátornak, erősnek kell lennem… erősebbnek és bátrabbnak, mint egykoron voltam!
Halk sóhajjal léptem ki a tolóajtón, a parkolóban néhány autó utasterében lámpa fény égett a késői időpont dacára is. Morózus, könnyed mégis terhes léptekkel haladtam egészen az ismerős járműig, mely azonnal feltárult, mihelyst a kulcs előkerült a táskámból. A volán mögött ülve mélyen beszívtam a bőrülések ismerős illatát.
Vigyázz Mystic Falls, itt jön az eredeti Petrova!

Ezt nagyon szépen sikerült megfogalmaznod és bár volt benne pár elgépelés, attól még értelemszerűen elfogadva!
Jó játékot!