Stefan Salvatore

~ Stefan Salvatore ~
"We sincerely in love... is dangerous.
You do what your heart says... very dangerous."
~ 164 ~ vámpír ~ férfi ~ Paul Wesley ~

once upon a time...

Külső: Sötétbarna haj, zöld szemek, és izmos test. Ezek a legfőbb tulajdonságaim. Jóképűnek is sokan neveztek már. Sportos vagyok, hiszen elég sokat edzek. Szeretem az egyszerű és kényelmes ruhákat, mint például egy farmer, egy laza póló, és maximum egy pulóver. A sötét színeket kedvelem. Magas vagyok.

Belső: Próbálom előteremteni azt a helyzetet, amikor normálisan élhetek mint minden más 17 éves tini. Szeretem Elenát, bármi áron megvédeném, és a legjobbat akarom neki mindig. Nem szoktam megszegni az ígéretem, nálam minden ígéret olyasféle „eskü” amit betartok. Sajnos ez sokszor nem válik hasznomra, de nem szeretnék rossz ember ( vámpír ) lenni. Gyötör a lelkiismeret minden csepp emberi vér megivása után. Ám ha nagyon belelendülök, és előjön az a ripper Stefan, akkor teljesen természetes a gyilkolás, és az emberek szenvedésének megteremtése. Sőt, élvezem is olyankor. Próbálok vezekelni a múltamban lévő dolgaim miatt, bár Klausszal ennek tökéletesen az ellentét csinálom.

Előtörténet:

1847. november 5-én születtem Mystic Falls-ban, egy Olasz, nemesi családban, Guiseppe Salvatore másodszülött fiaként. Erős érzelmek és tisztelet kötött az apámhoz, mégis a bátyám, Damon volt az, aki a leginkább közel állt a szívemhez. Nem csak egy jó testvért, de a legjobb barátot is benne találtam meg. Mindennek ellenére, már emberi éveim alatt is folyamatosan martuk egymást és igyekeztünk mindenben legyőzni a másikat. Akkoriban úgy véltem, hogy csupán testvéri rivalizálás van köztünk. Mást nem is igazán tudok mondani az akkori életemről, hisz épp úgy zajlott, mint bármelyik akkori nemesi családé. Talán csak annyit, hogy, Damonnal, már akkor is, olyan ellentétei voltunk egymásnak, mint a tűz és a víz, avagy a nappal és az éjszaka. Mindez máig sem változott. Én mindig csendesebb voltam, s előszeretettel áldoztam szabad pillanataimat a művelődés oltárán. Szemeim a könyveket falták, míg elmém a tudásra áhítozott. Damon viszont, ő már akkor is az örömöknek élt. Így éltünk hát békében, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem jelent életükben Katherine Pierce. Gyönyörű, s magával ragadó nő volt, olyan, akit nem lehet nem észrevenni. S én, én balga ifjú sem tudtam ellenállni a kísértésnek, beleszerettem. Mindez, még nem is lett volna baj, de tudtam, hogy a testvérem is érez iránta egyet, s mást. Ez volt az, mely örökre megváltoztatta az életem. Szerettem őt, igazán, minden egyes porcikám imádatot sugárzott felé, de naiv voltam. Túl naiv. Azt hittem, ő is csak irántam táplál mély érzéseket igazán. Nem így volt, Katherine igaz, hogy akart engem, de Damont is akarta. Mégis hittem abban, hogy győz majd az igaz szerelem. Aztán elkövettem életem második súlyos hibáját. Egy beszélgetés során véletlenül elszóltam magam arról, hogy vámpírok élnek Mystic Fallsba, s hogy a vámpírok nem feltétlenül rossz szándékúak, s nem olyan rosszak, mint amilyennek beállítják őket. Nem sokkal később apám, ki vámpírvadász volt, titkon verbénát itatott velem. Mikor Katherine, ajkait nyakamra zárta, hogy véremet vegye, egy pillanat alatt legyengülve hullott a földre. A verbéna gyengítette le, s ekkor derült ki, hogy apám titkon sejtette vagy talán tudta, hogy mi is ő. Sikerült elfogniuk és bezárniuk őt, s arra készültek, hogy elpusztítsák a többi vámpírral együtt. Damon természetesen tombolt és engem okolt azért, hogy elfogták élete szerelmét. Talán igaza is volt, hisz korábban már megígértem neki, hogy megőrzöm Katherine titkát apánk elől. Hibáztam, de ezt sohasem akartam. Nem, ennél többet jelentett nekem, s még ekkor is bíztam romlatlan tisztaságában, s abban, hogy vámpír léte csupán egy gonosz, rosszindulatú égi tréfa. Végül összefogtunk, s együtt indultunk el kiszabadítani életünk összekuszálóját, de nem jártunk sikerrel. Nem, mert mindketten a halálunkat leltük ott, s akkor. Egy-egy golyó végzett velünk, s mégis, másnap furcsa érzésekkel telve, lomhán tértem magamhoz. Emily Bennett, - aki Katherine szolgálója volt – informált, hogy én és Damon vámpírrá fogunk változni. Elmondta, hogy Katherine megbűvölt, hogy igyak a véréből, míg Damon önszántából tette ezt. Nem akartam ilyen lenni, épp úgy, ahogy Damon se. Tudva, hogy a szeretett nő halott, már semmi sem volt olyan fontos, mégis dühöt éreztem. Igen, harag gyúlt bennem a nő iránt, mert megvezetett, s önszántamon kívül itatott vért velem. A szerelem boldog útján lépkedtem szívem hölgye felé, hogy aztán egy szemvillanás alatt, a pokol bugyraiban találjam magam. Első utam vámpírként, apámhoz vezetett, hogy megtudtam azt, hogy ő maga lőtt le minket. Először fel sem tudtam fogni szavai értelmét, hisz bármit tettünk is, a gyermekei voltunk. Ő mégsem így gondolta, olyannyira nem, hogy megpróbált végezni velem. Nem voltam tisztában az erőmmel, s ezért túl erősen próbáltam védekezni. Talán ez volt a következő nagy hibám, hisz apám súlyos sebet szerzett, avagy az, hogy mindezek után hozzá rohantam, hogy segítsek neki. Nem sejtettem, hogy a vér hívó szava és az iránta való olthatatlan vágy kitör rajtam, s édesapám vérével a szervezetemben vámpírrá válok. Mégis így lett, s mentségem sincs erre. Megtettem, megöltem őt, mint holmi fenevad. Életem végéig cipelem ezt a bűnt, de már nincs mit tenni. Ezen, már senki sem változtathat. Mivel tudtam, hogy Damon nem fog önszántából inni, így sietve indultam el, hogy keressek és megbűvöljek egy nőt, hogy aztán testvéremhez vihessem, s rávehessem, hogy igyon belőle. Nem hagyhattam, hogy meghaljon, hogy őt is elveszítsem, még akkor sem, ha gyűlölt engem. Azt akartam, hogy ő is átélje ezt a csodát, mely egy teljesen új világot tárt elém. Nehezen, de sikerült véghezvinnem a tervem, Damon is átváltozott. Ezután, ígéretet tett arra, hogy tönkre teszi az életem. Nem értettem őt, hisz megmentettem. Haragudott, nem csak rám, talán az egész világra is. Nem voltam benne biztos, hogy mindezt azért érzi, mert engem okol Katherine végzetéért, vagy azért, mert a nő engem sem hagyott veszni, s éppúgy adott a véréből, mint neki. Külön váltak útjaink, s éveken át nem is láttam őt. Ezen idő alatt, sok minden történt velem, de semmi sem volt elég fontos ahhoz, hogy most leírjam, azon kívül, hogy önszántamból átszoktam az állatvérre. Találkoztam egy jólelkű, igaz barát lánnyal, Lexivel, aki rávett, segített, hogy leszokjak a folyamatos gyilkolásról. Később még jobban sikerült megváltoztatnia: átszoktam állatvérre. Nem bírtam tovább elviselni, hogy emberek vére tapadjon a kezemhez, s, hogy általam éljenek át szenvedéseket. Undorodtam önmagamtól, attól, akivé váltam, s elhatároztam, hogy változtatok ezen. Közben időről időre visszatértem szülővárosomba, s így esett meg, hogy egyik alkalommal egy balesetnek lettem a szemtanúja. A család megmentésére siettem, s fiatal lányukat sikerült is a felszínre vinnem, de mire visszaúsztam, a többieken már nem segíthettem. Ekkor jött az újabb fordulat az életemben. Néztem a lány arcát, s érzések milliói kavarogtak fel bennem. Katherine… Olyan volt, mint ő, minden egyes vonása, rá emlékeztetett. Otthagytam a parton, de képtelen voltam távol maradni tőle. Meg akartam ismerni, tudni, hogy ki ő, hogy milyen, hogy mit csinál. Mindent tudni akartam róla, mindent, mi lehetséges. Olyannyira felkeltette a figyelmemet, hogy visszaköltöztem Mystic Fallsba, a Salvatore házba, s beiratkoztam az iskolába, hogy közelebb kerülhessek hozzá.
Minden szépen és jól alakult volna, ha nem bukkan fel végül az drága bátyám. Megértem hogy bosszút akart állni, de pont most…és még mindig nem felejtette el a régi problémáinkat. Tökéletesen összekuszál Damon mindent. Időközben adok Elenának egy régen hozzám került nyakláncot, ami teli van vasfűvel, így megvédi őt Damontől. Persze ő erre később átváltoztatja Caroline-t, és Vickyt. Szóval mindent elront, és még persze elkezdi keresni Katherinet, aminek persze a következménye az hogy ránk uszít egy falka kiéhezett vámpírt. Egyszóval voltak durva éveim. Majd megjelenik Katherine, aki magával hozza a Nap és Hold átkát, és nemcsak ezzel kell megküzdenünk, hanem feltűnik a ringben Elena édesanyja is. És mikor már azt hinnénk, hogy nem jöhet már több felfordulás, Klaus megjelenik, Tyler megharapja Damont, és az egyetlen ellenszer a vérfarkas harapásra nem más ( mi más lenne :S) mint Klaus vére. Én a kedves, jószívű öcsi felajánlom magam Klausnak, ha megmenti Damont. És most Klausnak vagyok a szárnysegédje, és őt kell mindenben segítenem. Ő persze lazán kihozta belőlem a régi, ripper énem, szóval nem ajánlanám egyik embernek sem, hogy Klausnak beszólogasson.
Ennyi volna az én kis történetem, eddig. S, hogy ezután mi lesz? Azt csak az ég tudja, de én igyekszem, igazán igyekszem megváltozni.

Érdekességek: Még Emily-től kaptam én és a bátyám egy gyűrűt, ami megvéd a naptól.

Az előtörténeted nagyon tetszett, elfogadva! Érezd jól magad