Mystic Grill

.

Kat

Teljesen kedvtelenül másztam ki reggel az ágyból, de ugye suliba menni azért muszáj... Szerencsére ez az utolsó évem a gimiben és kötve hiszem, hogy jövőre rögtön megyek is az egyetemre. Előbb inkább egy-két évig csak lazítok, végül is a nénikémnél lakom, ő pedig mindent megenged. Mennyország lenne. És miért költöztem el anyuéktól? Ez teljesen egyszerű, pontosan azért, amiért az amerikai tinédzserek nagy része is: idegesítőek, dilisek és az agyamra mennek. Ha pedig pluszba egy idegesítő húgot is kap az ember, akkor költözésem oka teljes mértékben érthető.
Amikor sikeresen elkészültem a fürdőben, lementem reggelizni, de már fentről hallottam, hogy Louisa néni teljes hangerővel bömbölteti a tévét. Így tehát kaptam az alkalmon és egyszerűen kiszöktem, úgy se hallja meg. Mint ahogy az egyértelmű lehet, táskát nem vittem, mert eszem ágában sem volt bedőlni ma a suliba. Louisa néni úgyis magasról tesz rá, hogy mi van velem. Ha pedig valami dogára kerül sor, elő a puskát. És még le sem bukok, mert az ég boszorkánysággal áldott meg, így egy kis figyelemelterelő varázsigét küldök a tanárra és gond megoldva. De ha az igazgatóhoz küldenek, ott kicsit bonyolultabb trükkökhöz kell folyamodjak, de megoldom. Persze Louisa néni minderről semmit nem tud, mert apám testvére és az ő családja nem boszorkánycsalád, ellenben anyáméval.
Úgy döntötte királyi kedvem, hogy a Grillbe megyek, mert ott mindig el lehet kapni valami friss pletykát és nem csak olyanokat, amik átlagemberekről szólnak. Mivel ez a város hemzseg mindenféle természetfeletti lénytől, nem olyan unalmas itt az élet, mint ahogy az elsőnek látszik. Viszont a legtöbb ember még mindig nem tud az egész dologról, ami jó is, mert egyetlen porcikám sem kíván boszorkányüldözést. És mint tudjuk, a boszorkányüldözés nagy divat volt a középkorban és sok nőt küldtek máglyára. Én pedig nem kívánok ilyen fajta halálban részt venni. Egyáltalán nem
Megérkeztem a Grillbe, majd a pulthoz mentem és amikor balra néztem, észrevettem Elenát. Hozzáértem a vállához és megböktem, hogy én is feltűnjek neki, amikor furcsa érzés futott át rajtam. Ismerős érzés volt és ez az érzés gyakran utolért engem ebben a városban. Vámpírral van dolgom, ez egyértelmű. Van is egy sejtésem ki lehet ez... Elena mesélt valami őséről, aki pontosan ugyanúgy néz ki mint ő. De mivel nem avattam be őt abba, hogy boszi vagyok, ennél többet nem is mondott, azt hitte jobb ha többet nem tudok.
Most már értem, miért viselkedett ilyen furcsán. Az a bizonyos elődje vámpírrá vált, ezért aggódott annyira, amikor róla beszélt. Mi is ennek a nőnek a neve? Nekem nem említette.
- Oké, most leesett, hogy nem Elena vagy, de mégis ki? - kérdeztem minden körítés nélkül a nőtől. Minek ide színjáték? Kíváncsi vagyok és ennek érdekes kimenetele lesz.
- Még egy mocskos vámpír... - motyogtam megvetően magamban. Nyilván tudtam, hogy meghallja azzal a szuperéles hallásával és igen: szándékosan idegesítem.

Próbált viccesnek tűnni. Mit is mondjak erre...? Aranyos? Mindegy, ez most teljesen lényegtelen. Szeretnék kicsit többet megtudni erről a nőről, az alapján amit Elena mesélt róla, eléggé rémes egy perszóna lehet.
- Nem tudtam, hogy a vámpírok szoktak zuhanyozni. Azt hittem elég megigézniük az embereket, hogy ne vegyenek tudomást a testszagukról. - jelentettem ki egy természetes mosollyal az arcomon.
Miután bemutatkozott, tartott egy kis szünetet és kibökte a nevemet. Nem lepődtem meg, hogy tudja, mert alapfeltétel, hogy ha már a hasonmásáról van szó, akkor tudnia kell róla és a környezetéről mindent.
- Igen, az vagyok, de nem tudom a boszis részről honnan tudsz.... Soha senkinek nem említettem, még Elenának sem. - mondtam és kicsit furcsán néztem rá. Talán jobb lesz vigyázni vele, mert ha a fizikai erejét varázslattal vissza is tudom tartani, de a kémeit lenyomozni... Persze egyelőre nem áll szándékomban, csak ha látom, hogy én vagy valamelyik szerettem veszélybe kerül miatta.
- Tudod nem egy vámpírral futottam már össze és próbáltam jól hozzájuk állni, de parasztul viselkedtek. Ebből gondolom, hogy a legtöbb magad fajta ilyen és mindenkivel úgy viselkedek, ahogy szerintem megérdemli. - magyaráztam és vállat vontam. A kis figyelmeztetését jogosnak találtam, de mondjuk úgy, hogy van pár trükk a tarsolyomban.
Viszont ebben a pillanatban félre kéne tenni az ellenszenvet és meg kéne próbálnom rendesen hozzáállni ehhez a nőhöz. Végül is egészen higgadtan fogadott, ideje visszavenni egy kicsit. Ezen gondolataimnak hangot is adtam.
- De most nem szeretnék ellenszenveskedni, mert egyelőre nem látom értelmét. - tartottam egy kis szünetet, majd folytattam - Inkább azt meséld el, hogy Elena miért olyan aggodalmas vagy ideges mindig, amikor rólad beszél? Tettél vele valami rosszat? - kérdeztem. Mint Elena egyik barátnőjének, jogomban áll tudni az ilyesmit. Mert még nem bízom Katherine-ben, nem is ismerem. És Elena nem beszélt róla olyan lelkesen. Ki tudja, milyen családi titkok lehetnek a háttérben? Egy ilyen világban, mint ez, bármi előfordulhat. Komolyan mondom, néha tényleg úgy érzem magam, mintha egy mexikói szappanopera kellős közepén lennék.

- Igen, többnyire a véremet. De olyan is volt már, aki csak szimplán ki akarta tekerni a nyakam. - válaszoltam. Sosem értettem a vámpírokat. Mi olyan élvezetes a gyilkolásban? Véleményem szerint senkinek nem áll jogában csak úgy kioltani mások életét. Én sem vagyok ugyan egy szent, de soha, semmilyen körülmények között nem ölnék meg senkit. Bár egy vámpírért nem lenne kár, hiszen egyszer más úgyis meghalt.
Végighallgattam amit az Elenával való kapcsolatáról mondott és akaratlanul is megmosolyogtam. Egyszerűen nem tudom magam elé képzelni, hogy az egyik őse pasiját nyúlja le. De gondolom ez sem "lenyúlás" volt, hiszen ő nem tenne ilyet. Legfeljebb nem tudott róla, hogy az a pasi korábban Katherine-é volt. Kezdem ismét egy telenovella szereplőjének érezni magam. Mik ki nem derülnek... Azt bizony sejtem, hogy ez a pasi Stefan lehet. Vele csak egyszer találkoztam, de akkor elvileg már nem volt együtt Elenával. Mondjuk nem értem, mit esznek ezen a pasin annyira. Amennyit eddig láttam a viselkedéséből, az alapján egy kegyetlen gyilkos lehet. Más szóval: s€ggfej.
Nem vagyok nagy pletykakirálynő, de mégis fúrt a kíváncsiság, hogy mi minden van, amit Gilbert kisasszony még nem mondott el nekem. Elvégre mesélt már Stefanról, de úgy, hogy ő egy kedves és megértő személy. De amikor láttam, ennek pont a szöges ellentéte volt. Mi késztethet valakit ekkora változásra? Nekem itt valami nagyon nem stimmel. Mondta párszor, amikor kérdeztem, mi baja, hogy inkább nem avat bele, mert nem akar veszélybe sodorni. Gondolom ennek az volt az oka, hogy nem volt tisztában boszorkány mivoltomról. Viszont egyszer elkaptam egy beszélgetésmorzsát, amikor éppen Bonnie-val volt. Valami ősökről beszélt és hogy ők húde félelmetesek. Ugye mondanom sem kell, hogy nekem ez kínai. Viszont biztos voltam benne, hogy Katherine tud valamit. Elvégre ahogy ő is mondta: jóban van az állandóan csiripelő "madarakkal".
- Egyszer hallottam valamiféle ősökről beszélgetni az egyik barátnőjével. Gondolom, amilyen jól informált vagy, biztos fel tudsz világosítani, miről is van szó. - mondtam ki és érdeklődve vártam a választ. Talán tanácsos lenne közelebb férkőzni hozzá és alkalomadtán kihasználni a tőle szerzett "tudást"?

- Ami azt illeti, van mit nyerned rajta. - válaszoltam - Én megtudom, mi áll az egész dolog hátterében és ott próbálok segíteni Elenán, ahol csak lehet. Cserébe pedig felajánlom, hogy ha kell neked egy erős boszorkány, alkalomadtán neked is segíthetek. Gondolom nem kell tovább sorolnom a szövetség feltételeit. - tettem hozzá és kíváncsian vártam a válaszát. Tényleg segíteni akarok Elenán, mert néhány elcsípett párbeszédrészletből könnyen leszűrtem, hogy veszélyben van. Persze megértem, hogy nem akart engem is veszélybe sodorni és ezért nem avatott be. És ha itt tartunk, a hazugság két oldalú, mert én sem meséltem neki boszorkány mivoltomról.
Bár most már tudom, hogy Elena és Katherine nem éppen puszipajtások, de mégis érdemes lenne alkut kötni utóbbival, de szerintem már elmondtam, miért... Esküszöm, hogy sokkal egyszerűbb volt az életem, mielőtt Mystic Falls-ba költöztem. Előtte Steattle-ben éltem, ami bár egy hatalmas város, de mégis jóval nyugodtabban éltem ott. Igaz, az a hely is hemzseg a vámpírokból, de én szerencsére nem kavarodtam bele a "természetfeletti áramlatba". De most, hogy olyanokat is érint, akik fontosak nekem, feléled bennem a védelmező ösztön, mindenkit meg akarok védeni. Az már egy másik kérdés, hogy sikerül-e.
És ittlétem alatt, nem egyszer csak egy hajszálon múlott, hogy ne úgymond vámpírboszivá váljak. Több vámpír önző célból megpróbált vámpírrá változtatni. És bár így sokkal erősebb lettem volna, de mégsem akartam az lenni. És elég nyomós indokom volt rá. A vámpírok élettelenek, csak nagyon kevés vérszopóban van jelen az érzelem. Náluk már Jack Nicholson is jobb volt a Ragyogásban. Ő legalább ember és vannak érzései. De a legtöbb vámpír ezt a szót még hírből sem ismeri. Hosszú gondolatmenetem lefuttatása után ismét megszólaltam.
- Mielőtt elröhögnéd magad, jelzem, hogy nem egy magadfajtával bántam már el egy legyintéssel, szóval ha visszautasítod az ajánlatomat, csak veszíthetsz rajta. - mondtam és vállat vontam. Azért nem fogalmaztam elég pontosan. Ha visszautasítja, akkor nem csak ő veszít rajta, de énis. Viszont szerintem ezzel nagyon is tisztában van. Különben miért ajánlottam volna alkut, ha nem lenne belőle hasznom?