Hotel Aminta

~Julia

Hotel Aminta. Tökéletes hely, itt fogok addig megszállni, ameddig nem tudok Elena kegyeibe férkőzni. Tudom, hogy ez nem fog olyan hamar menni, de igyekszem minél barátságosabb lenni vele. A saját érdekében teszem a védelmezést, erre előbb-utóbb majd ő is rá fog jönni. Attól a Damon Salvatore-tól várja a segítséget? Szerintem hozzá inkább szexelni menjen, mert ha konkrét védelemről van szó, akkor Damon nem a legjobb vámpír. Nos, akkor nincs más dolgom, mint bejelentkezni és felcipekedni. Mivel ma van az első napom, arra gondoltam, hogy kerítek magam mellé egy embert, aki majd segít nekem ebben-abban. Tudjátok, valami helyi lakost, aki mindent és mindenkit ismer. Nagy hasznomra lenne, szóval fontos. Tehát, valami idegenvezetéssel kezdhetne. Akkor talán jobban megismerném ezt az istenverte kisvárost. Még nem döntöttem el igazából, hogy hogyan fogom csinálni az első találkát Elena-val, csak azt tudom, hogy minél előbb kéne, mert Klaus nagyon a nyakán lesz majd, nem is beszélve arról, hogy meg akarja menteni a szerelmét és így még jobban veszélyben lesz. Szüksége van rám, ez biztos. Remélem addig, ameddig nem találkozunk, nem csinál semmi hülyeséget sem, mert kétlem, hogy most még meg tudnám védeni. Szegény ártatlan kislány, vajon mibe keverték bele a Salvatore testvérek?

- Viszem a csomagjait asszonyom, menjen csak, én felviszem őket.
Hát persze, hogy felhozza nekem, hiszen pénzre van szüksége. Milyen kár, hogy ebben a világban senki sem tesz semmit önzetlenül. Én azonban éppen ezen vagyok. Védelmezni fogom Elenat, de nem kérek érte cserébe semmit. Elég idős vagyok ahhoz, hogy bárki is segíthessen nekem, én mindent magam intézek. Az elmúlt 966 évben mindent elértem, amit csak akartam. Egyedül. Persze az, hogy Klaus megszűnik nekem is jó, mert nem kell azon aggódnom, hogy vajon kiírtja-e még idén az emberiséget, de engem eddig nem nagyon zavart. Én csupán azért vagyok most itt, mert olyasvalakivel fogok foglalkozni, aki megérdemli a védelmet. Ez minden. Én nem a Máltai szeretetszolgálat vagyok. Nem szokásom embereket védeni a szabadidőmben. De ez most így jött ki és akár tetszik nektek, akár nem, ez van. Besétálok a hotelbe és nem lepődöm meg azon, hogy nem egy Hilton. Valahogy éreztem, hogy akárcsak minden, ezen is meglátszik majd a hülye kisvárosi stílus. Mégis mire számítottam egyébként? Veszek egy mély levegőt és a recepcióhoz sétálok.
- Sophie Hayes vagyok, én beszéltem önnel telefonon.
Bizony ám, itt minden azon áll vagy bukik, hogy mennyire keverem jól a kártyákat és a nevemen már nem fog múlni. Ez így van jól. Hazudtam és még fogok is, higgyetek nekem, egy profi hazudozóval van dolgotok. Kedvesen mosolygok, mint aki tényleg igazat mondd, majd a srác átnyújtja nekem a kulcsot.
- Érezze jól magát itt, Mystic Fallsban kisasszony.
Atyaég, visszamentünk volna az időben? Mi ez a kisasszony meg asszonyom megszólítás?

Lassan sétálok el onnan, mert közben a táskámban a telefonom után kutatok. Hiába vagyok nő, sajnos nem megy nekem ez az egyszerre több dologra is tökéletesen tudok figyelni akció. Én képtelen vagyok arra, hogy egyszerre több helyen is maximumot nyújtsak. Tehát vagy sétálok, de akkor tényleg sétálok, vagy a telefonomat keresem, de egy helyen állva, séta nélkül. Mikor meg van a kis szerkezet, gyorsan kikapom a táskámból és az egyik markomba szorítom. A másikban a kulcs van, a szobához. Vajon a csomagjaim merre vannak? A francba, hol vannak a csomagjaim? Megfordulok és elkezdem a szememmel keresni, majd a fülemmel próbálom meghallani valahol a srác hangját. Áh igen, felvitte már a bőröndjeimet a szobámba. Ez édes tőle, de nem kap olyan sok pénzt érte. Ránézek a telefonra, megpillantom az időt és megnyugodok, hogy még van időm, a mai napból is. Aztán meg mosolyogva felnézek és ott áll előttem Julia. Julia Flyte.