Alexis Nerren

~ Alexandra Nerren ~
"Tanultam a hibáimból. Most már biztosan meg tudom ismételni őket!"
~ 22 (618) ~ vámpír ~ nő ~ Megan Fox ~

once upon a time...
- Te tényleg azt hiszed, hogy ilyen könnyen át tudsz verni? - kérdezte Roner fejét csóválva - Azt hittem, tanultál a hibáidból és rájöttél, hogy nem vagyok olyan naiv, mint a többi vadász, akivel találkoztál. Nézz magadra! Itt ülsz egy széken, megláncolva és tudod, hogy bármelyik pillanatban könnyen végezhetek veled. Látom a félelmet az arcodon. - jelentette ki és egy gonosz vigyor ült ki az arcára.
Én pedig tovább játszottam a rémültet, aki csapdába esett. Egy ideig még úgy teszek, mint aki nem tud kiszabadulni, majd a megfelelő alkalommal letépem magamról a láncokat. Roner nem is olyan ravasz, mint ahogy azt gondolja. Nincs tisztában a fizikai erőmmel. Mert bár vámpír vagyok, de nő és szerinte a nők gyengébbek. Nagy tévedésben él. A kis drága még azzal sincsen tisztában, hogy hány éves vagyok. Pedig ha megtudná, lenne miért aggódnia. A magam 618 évében elég tapasztalatot és erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy bárkivel elbánjak. És egy vadász nekem meg se kottyan. Bár elismerésem, hogy Roner kreatív kínzási módszerekkel lett megáldva. Ezért is döntöttem úgy, hogy miután kiszabadultam, még hasznossá fogom tenni őt. Hogy pontosan hogy? Idővel úgyis kiderül. Türelem, rózsát terem...
- Hogy tetszik ez a karó? - kérdezte - Szerintem gyönyörűen mutatna a már réges-rég nem dobogó szívedben. - jelentette ki, majd közelebb hajolt hozzám és felmutatta a karót. Csak egy sima karó volt, amin látszott, hogy ő faragta. Az én koromban még tudtak valamelyest faragni, de Roner-t nem áldotta meg ezen képességgel az ég.
Arra, amit mondott, csupán egy vállrándítással válaszoltam.
- Úgy látszik, tényleg meg szeretnél halni. - mondta bólogatva pár másodpercnyi csönd után. Hátat fordított és a kínzóeszközeihez ment. Ragadtam hát az alkalmon és egy hirtelen mozdulattal szabályosan letéptem magamról a láncokat, mintha csak vékony fűszálak lennének.
Mielőtt feleszmélhetett volna, mögötte termettem. Láttam, hogy a karó már nincs a kezében. Nyúlt volna érte, de pont mikor éppen csak hozzáért a fadarabhoz, egy mozdulattal a falnak nyomtam őt.
- Ravasznak hívnod magad kicsit elhamarkodott döntés volt, nemde? - kérdeztem és fenyegetően a szemébe néztem - Milyen érzés elbukni? - tettem hozzá és kárörvendően elvigyorodtam. Tökéletes pókerarcot vágott, ám egy pillanatra felfedezni véltem szemeiben a félelmet, a végtől való rettegést. Ezt sosem tudom megunni. Amikor látom áldozatom szemében a félelmet, az csak egyre jobban ösztönöz arra, hogy lassú és fájdalmas kínok közt haljon meg. Azok az idők már lejártak, amikor a magamfajták egy pillanat alatt végeztek valakivel. Viszont én most nem ölöm meg Roner-t. Még nem. Amit művelni fogok vele, rosszabb lesz neki a halálnál és minden kínzásnál. Azzá teszem, amit a legjobban gyűlöl. Én voltam az, aki megölte a családját, miattam lett vámpírgyűlölő. És most átváltoztatom. Ennél jobban nem is tudnám el cseszni az életét. Gonosznak hangzik? Ez a cél.
- Tudni akarod, milyen érzés, amikor a friss emberi vér végigfolyik a torkodon? - kérdeztem szinte haláli suttogással és hirtelen a nyakába haraptam. Éreztem, ahogy meleg vére lefolyik a torkomon, majd miután étvágyam kielégült, elhajoltam a nyakától és a szemébe néztem. Most már nem vágott pókerarcot, hanem csakis a rémületet láttam rajta eluralkodni.
A csuklómba haraptam, majd a szájára tapasztottam és hagytam, hogy jusson egy kicsi a szervezetébe a véremből. Miután elvettem onnan a csuklóm, megszólalt.
- Ha átváltoztatsz, megbosszulom és sokkal szörnyűbb halál vár rád, mint amilyet eredetileg terveztem. - mondta fenyegetéssel vegyes félelemmel. Egyik pillanatról a másikra elmosolyodtam, majd nevetni kezdtem. Hirtelen azonban abbahagytam a hahotázást és egy laza mozdulattal eltörtem a nyakát.

Pár óra múlva...

Annyira hülye nem voltam, hogy itt hagyjam őt egyedül, mert tudtam, hogy akkor eltűnne és lehet, hogy kettőnk közül én vagyok az idősebb, de vámpírként több esélye van kinyírni engem.
Szerencsére jóval előre elgondoltam a tervemet, ezért egy embert is hoztam magammal. Amikor Roner "felébredt", úgy döntöttem, gyorsan cselekszem. Beleharaptam az ember nyakába, majd odadobtam őt Roner-nek.
- Igyál, különben pár órán belül meghalsz. - mondtam, majd egy pillanat alatt ott álltam fekvő teste mellett és szánakozó tekintettel néztem le rá. Mint újdonsült vámpír, nem bírta sokáig és pillanatok alatt kiürítette az élő vérzacskót. Felnézett rám és esett is volna nekem, hogy megöljön, de én egy pillanat alatt kimentem a helyiségből és rázártam a vasajtót. Ebben a régi, elhagyatott börtönben senki nem fog rátalálni.

Te aztán tényleg kegyetlen vagy! :O Csak nehogy összefuss velem, mert még megbánnád.
Jó játékot!