Vittorio Vega

~ Vitttorio Vega ~
"I will kill you in your sleep
So you better try, try and keep awake"
~ 23 (543) ~ vempájör ~ férfi ~ Ben Barnes ~

once upon a time...
1468-ban láttam meg a napvilágot, egy felsőbb középosztálybeli család első gyermekeként, Nápolyban. Annyira nem kellett munkát vállalnia a családunknak, mert tökéletesen elvoltunk a rengeteg családi örökségből és abból, hogy apám jó üzleti érzékkel rendelkezett, így elég volt kicsit „nyalnia” a főnemeseknek és egy pillanat alatt jelentős pénzösszegekre tett szert.
Van egy csodálatos húgom, Angelica. Jelenleg ő az egyetlen ezen a bolygón, akivel törődök, de erről majd a későbbiekben lesz szó.
Már kezdettől fogva a hölgyek kedvence voltam, mert lenyűgöztem őket az udvariasságommal. Manapság ők a „hobbim”, de régen ez nem így volt. Akkor, még ha egy nőnek udvarolni akartam, azt nem csináltam félgőzzel, mindent beleadtam. És persze udvarias is voltam, kedvelt behódolási eszközöm volt egy virágcsokor, amit sárga és piros rózsák tettek ki. Ezzel bármelyik nőnek azonnal a szívéhez férkőztem. Fiatalon sok nőbe szerettem vele, de csak egy volt az olyan, akit tényleg nagyon szerettem.
Julietta-nak hívták és 1598 tavaszán ismerkedtem meg vele. Az összes nő közül egyedül vele nem volt könnyű dolgom, három kemény évembe tellett, mire végre belém szeretett. Akkor viszont nagy volt a sikerélményem és hihetetlenül boldog voltam. Egészen addig, amíg el nem jött 1501. szeptember 30-a. A nap, amikor elindultam azon az úton, ami oda vitt, ahol most vagyok.
Hogy mi is történt pontosan? Éppen este volt és hazafelé sétáltam az erdő mellett, amikor egy hangot hallottam magam mögül. Pontosabban egy huncut női nevetést. Csak mosolyogva indultam tovább, azt gondolva, hogy ez biztosan az a bokorban bujkáló nőszemély lehet, aki köztudottan folyton a férfiak után leskelődik. De tévedtem, mert megszólalt és a „kukkoló hölgyet” én ismertem, nem ilyen volt a hangja.
- Gyere ide szépfiú, mulassunk egy kicsit. – hallatszott a kacér hang, majd meg is láttam magam előtt az illetőt. Minden kétséget kizáróan vonzó nő volt, de nem dőltem be neki, mert az én szívem már másé volt.
- Köszönöm hölgyem, de ebből én nem kérek. – feleltem egy nyugodt mosollyal, majd indultam is volna tovább, amikor egy lehetetlenül gyors mozdulattal bevitt az erdőbe és egy fához nyomott.
- Szajha. – sziszegtem az arcába dühösen. Még egyetlen nőnek sem mondtam ilyet, de ez tényleg megérdemelte. Ő csak kedvesen elmosolyodott, a következő pillanatban pedig ott hevertem mellette a földön, meglehetősen hiányos öltözékben. Fogalmam sem volt, hogyan történhetett ez. Minta az elmúlt két óra történései kisestek volna az emlékezetemből. Pár pillanat múlva felfogtam, hogy én most milyen helyzetben vagyok ott mellette és gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat. Ő éppen aludt, ezért nekiiramodtam, minél hamarabb ott akartam hagyni.
Sajnos azonban alig két perc múlva megláttam magam előtt.
- Hogy… Hogy került maga ide ilyen gyorsan? – kérdeztem döbbenten és gonosz tekintete láttán kicsit meg is ijedtem.
- Hamarosan megtudja. Hamarosan maga is olyan lesz, mint én. – felelte, majd olyan közel jött hozzám, hogy összeért az orrunk. Nem tudtam, hogy mit akarhat. De igazából nem is volt időm rá, hogy átgondoljam, mert a következő pillanatban a nyakamra hajolt és éreztem, ahogyan valami hegyes mélyed a bőrömbe. Iszonyatosan fájt, amit tett és nagyon legyengültem tőle. Már csak idő kérdése volt és belehaltam volna a vérveszteségbe, de akkor felsértette bőrét a csuklóján és az abból kibuggyanó vért nekem kínálta. Minden habozás nélkül beleegyeztem, mert nagyon le voltam gyengülve. Egy idő után elhúzta a csuklóját és kérdőn nézett rám.
- Na? Hogy érzi magát? – kérdezte.
- Erősebbnek. – válaszoltam.
- Akkor jó. – Mondta, majd se szó, se beszéd, elővett egy puskát és lelőtt vele.
Amikor magamhoz tértem már hajnalodott. Lassan feltápászkodtam, és amikor kinyitottam a számat, hogy vegyek egy hatalmas levegőt, égető és száraz érzés fogta el a torkomat. Olyan szomjasnak éreztem magam, mint még soha. Azonban rögtön valami kellemes, csábító illat csapta meg az orromat. Elindultam az illat irányába és Julietta-t láttam meg az egyik fa törzséhez kötözve, felsértett nyakkal. Persze előjött a megmentő ösztönöm és odamentem hozzá, hogy eloldozzam. Miután ez megtörtént, az a bizonyos szajha jelent meg.
- Igyon belőle. Tudom, hogy csábítónak érzi az illatát. – mondta. Akaratlanul is egy hatalmasat szippantottam Julietta vérének illatából. Tényleg csábító volt. Minden erőmmel igyekeztem magamat visszafogni, de nem ment. Magamhoz vontam Juliettát, majd a nyakára tapadtam és addig szívtam a vérét, amíg az utolsó csepp is elhagyta az ereit.
Utána napokig tartott feldolgozni a traumát, amit a bűntudat keltett bennem. Viszont amikor enyhülni kezdett, akkor „teremtőm” szabályosan elkezdett vadásszá nevelni. Eleinte nem nagyon tetszett a dolog, de végül – alig 20 év alatt – belőlem is egy ragadozó lett. A hobbimmá vált a gyilkolászás és egészen egyedi, szadista módszerekkel végeztem – többnyire nőnemű – áldozataimmal.
Mikor „alkotóm” – aki egyébként sosem árulta el a nevét – úgy vélte, hogy már készen állok, magamra hagyott. Nem is bántam, de kis idő múltán kezdtem magányosnak érezni magam. Kellett egy társ, akinek ugyanolyan szadista hajlamai vannak, mint nekem.
A húgom akkor éppen a 17. életévét töltötte be, így úgy döntöttem, átváltoztatom. Azt hittem, ellenkezni fog, de miután elmeséltem neki a vámpírlét örömeit, szívesen egyezett bele. Azóta együtt járjuk a világot és ő az egyetlen, akivel törődök. Az én drága húgom, az egyetlen, akiért feláldoznám magam.
Nemrég Mystic Falls-ba költöztünk és itt éljük a magunk szadista életét.

Szép előtörténet! Mielőtt játszani mész foglalj avatárt