Rosalie Ecaterina Petrova-

~ Rosalie Ecaterina Petrona ~
"Harcolni csak egyféleképpen lehet: mocskosan."
~ 16/521 ~ vámpír ~ nő ~ Viktoria Justice ~

once upon a time...
Nem voltam olyan, mint a többi átlagos lány, én teljesen más voltam, mint az ottaniak. Próbáltam elvegyülni, de nem ment... Hiába is akartam normális kislány lenni, akit a szülei jól neveltek, egyszerűen nem ment. És mint idővel kiderült, alapos oka volt ennek a viselkedésnek. Miközben egyre jobban felcseperedtem rájöttem ki is vagyok valójában és a még rosszabb felfedezésem az volt, hogy a szüleim nem is azok, akiknek hittem. Bár csak a nevelő szüleim, de szerettem őket, egészen addig, míg meg nem ölték őket. Hatalmas fájdalmat éreztem, de eltemettem magamban az érzelmeimet már jó sok éve. Megtanultam magamban hagyni az érzelmeimet, mert sok csalódás ért már engem. Miután a szüleim meghaltak, vagyis akiket annak véltem találkoztam egy férfival, aki szintén vámpír, ahogyan én is. Az idő telt és telt én pedig beleszerettem, tudtam már akkor, hogy hiba volt, de megtörtént és kész, nem tehettem már semmit sem ellenne. Miután megismertem rájöttem, hogy valójában egy szemét, kiszámíthatatlan és nem utolsó sorban érzelemmentes férfi, aki csak infokat akart tudni rólam és közölni akarta velem, hogy ki valójában az igazi anyám. Mielőtt mesélt volna róla mutatott egy képet. Gyönyörű volt, ezzel nem vitatkozhatok, és nem vitás az sem, hogy hasonlítok rá. De az örömöm csak addig tartott, míg nem mesélt az életéről. Ahogy hallgattam rájöttem arra, hogy az anyám szintén vámpír és már hosszú ideje életben van. Egy roppant erős személyiség. Miután mindent megtudtam róla és az életéről elhatároztam, hogy felkeresem, de fogalmam sem volt róla, hogy hol is kezdhetném a keresését Katerina Petrova-nak vagy a mostani nevén Katherine Pierce. Igazából aggódtam is amiatt, hogy mit gondol rólam meg ilyenek, de ahogy teltek az évek az anyámat nem találtam meg pedig kerestem és segítségem is volt, de semmi. A tapasztalat miatt arra is rádöbbentem, hogy valószínűleg látni sem akar, és nem érdeklem őt. Így arra a következtetésre jutottam, hogy nem érdekel már, hogy mi van vele, vagy mit tehetnék az ügyben, hogy megtaláljam őt. Sok száz év eltelt mire megemésztettem mindent, de ez által megváltoztam, nagyon is. Bár egy csinos és szexi nő lettem, de a lelkem megsérült és minden érzelmemet eltemettem magamban.. Nem érdekeltek mások, keserű, manipulatív nő lettem, aki nem kegyelmez senkinek. Látszatra egy naiv, ártatlan lány voltam, de nem, soha nem voltam az. Most meg még inkább nem vagyok az. Elhatároztam, hogy elköltözöm Bulgáriából és egyenesen egy másik városba megyek. Új életet akartam kezdeni és ehhez egy új környezet is kellett. A választott város pedig nem más lett, mint Mystic Falls városa. Csendes és nyugodt volt, de imádtam a tömeget ezért mindent meg fogok tenni, hogy minden az irányításom alatt legyen. Nem szerettem, ha minden nem a terveim szerint megy, bár a városba jövetelemmel nem volt most semmi konkrét célom. Viszont azt még nem is sejthettem, hogy ahogy beléptem a városba minden meg fog változni és többek között az én életem is. Nem is sejthettem, hogy amikor idejöttem minden gyökerestül meg fog változni. Mielőtt még ide jöttem volna még vetettem egy házat. Szép ház volt és ez volt a lényeg. Nem akartam nagyon kitűnni a tömegből, de nem tehettem róla és benne volt a véremben is ez a dolog. Egyedül jöttem és a kocsimmal, nem vezettem a legfinomabban és elővigyázatos sem voltam.. Sőt mondhatni most, mint mindig is őrülten vezettem és meggondolatlanul, de semmi nem történt. Mi is történhetne ebben a kisvárosban? Miután bementem a házamba, körbenéztem és egyenesen a szobámba mentem be. Sok szoba volt, de most találomra mentem be egybe. Fáradt voltam és mielőtt belelendültem volna az itteni életbe, pihenni akartam, mert lehető legjobb formámat akartam hozni.